Az épülettömbünk előtt úgy 10 éve cserélték le bordás műanyagra. De azon legalább megáll a sörösüveg.
Van egy katonasági emlékem is a szekrényről.
Valaki köpött, hogy szilveszterezni akarunk... Szerencsére megtudtuk, fél óránk volt rejteni. A tömények, mivel bírják a hideget ebbe a szekrénybe kerültek az udvaron.
A bor a széntárolóba a rakásba elásva, a sörök az M zárolt kocsik alatt az aknába, de még egy üveg rum egy nagy bakköszörű talpa alá is beugrott a lakatos műhelybe.
A száselvtárs -nyugodjon békében- ott toprzékolt az aknadeszkán, hogy adjuk elő a piákat. Mi csak néztünk tágra nyílt ártatlan szemekkel...
Hidd el, akik itt írogatunk... Szerintem, mindegyikőnknek megvoltak az említettek.:)
@zozo Belphegor-ját pl. én "befele fordulva", az éjjeliszekrény fésülködőtükréből néztem az AT403-as kerekded képernyőjén. Anyám szigorú volt, azt mondta... -fordulj befele!!! Én meg...szófogadó gyerek voltam!
Betonalap nélkül, zárt(kutyamentes)környezetben árválkodik, az árnyas fák alatt. (az idők kezdetétől, lehet, hogy az idők végezetéig?):) Gyanítom, hogy az elmúlt 15-20 évben, én voltam az egyetlen aki kinyitotta ezt a szekrényt. Engem is csak...a kíváncsiság vezérelt.:)
Előzmény: Szalai György, 2018-03-10 07:19:29 [5533]
PSoft | 18664
2018-03-10 14:33:23
[5535]
Köszönöm az infókat mindenkinek.
"Egészen már a 60-as évektől gyártották! Ez az érdekes forma továbbra is rejtély!"
Nem voltak rosszak. Beton alapra csavarozva, ha nem érték fel a kutyák, még az aljuk sem rohadt szét. Karbantartva örök életű lett volna. Lehetett kezelni, volt benne elég hely. A mostani üvegszálas műanyag elosztókban egy lakatfogós terhelésmérést is nehéz megejteni, annyira tömörek. Minden műanyag, hajlik, szétesik. Takarítani, hőmérőzni, után húzni, pofán zsírozni ezeket is illik.
Emlékezetem szerint ezeket a 70-es években az ÉMÁSZ berkekben TITÁSZ szekrényeknek nevezték . Már akkor gőzerővel cserélték az erősen korrodálódó alsó része miatt, ezért gyorsan eltűntek az utcákról,
Nem semmi. Ez mellé még szivesen betenném a tanműhelyi bicska gyártás csúcsát ;Ha jól emlékszem rozsdamentes anyagból készitettük.A nyélből oldalra kellett kinyitni egy betétet,abból nyitottuk a pengét ,visszacsuk a betét,igy használatra kész a bicsak. Ha jól sikerült a reszelés ,illesztés, akkor a betét visszacsukaskor elvágta az ujságpapirt.(Ezért már ötöst lehetett kapni.) Nincs meg valakinek ?
Egy ismerősöm most is a saját maga általi, esztergakésből készített borotváját használja. Egy munka viszonzásaként csináltam neki nyelet. Bocs az off-ért.
Motoros | 5099
2018-03-09 07:16:20
[5525]
Az én nagyapám aki megjárta az első háborút, még rendes borotvával adta elő. Érdekes egy szertartás volt már maga az előkészület is. Kellékek: kisszék, hokedli, támasztós borotválkozó tükör, pamacs, borotva a dobozával, valami habzó szappanféle, timsó, bőrszíj, nem tudom kihagytam e valamit. A nagybácsikám aki még akkor hátulgombolós volt nagy élvezettel bámulta (ezt csak mesélték). A "mama" szó után a másik három szó amit elsőként megtanult: bácsi, néni, timsó.
Nem voltam biztos a Bakony márkában, de most már a videó miatt tuti. Akkor ugrott be,..így 50 év távlatából.. hogy ez volt, amikor a pengebefogó hidat mutatta. Az agy bizonyos képeket élesen táról, másokat csak 100 x 100 pixeles módban..érdekes.
Nálunk öregapám kapott abban az időben ,valahonnét nyugatról ilyet . Meg csatos dunctos üveget hogy abban minden eláll tartósítószer nélkül . Ki is próbálták , részletekre nem nagyon emlékszem már ,de mikor ki lett bontva , na akkor volt meglepetés , de így :(
A hatvanas években, még élt az ámerikás rokon. Emlékszem egy Tőlük jött csomagra, amelyben egy olyan "toligálós" is volt. Apám, a csomagban lévő levél alapján "beüzemelte" a készüléket. Egy szintén a csomagban lapuló egész doboz új pengéből, az egyikkel.:)
Jahhh... Ahogy emlékszem...kísértetiesen hasonlított az az ámerikás készülék, a jóval későbbi Bakonyosra.
Pontosan erre a "technológiára" gondoltam, csak nem fejtettem ki. Mi is így gyakoroltuk. Érzéssel kellet a végén radírozni. Azért nem lehetett korlátlanul garázdálkodni ezzel a módszerrel sem, mert tanársegéd úr első dolga volt, hogy a beadott DIPA-t az ablak felé fordítsa, és ha nagyon szeplős volt azt sem díjazták.
Nem jól emlékszel a dipa rajz javításra. A dipáról egy U alakban meghajlított pengével szépen lemetszettünk egy 5 század, max egy tized mm vastag réteget, pontosabban csak a szükségtelen vonalszakaszt. Ha tussal rá kellett javítani, akkor ezt a részt 2B-s ceruzával besatíroztuk, mert különben elfutott volna rajta a tus. Száradás után pedig radírozás.
Érdekes ez a "bicska" borotva, mert bizony az akár kiszolgálta a gazdáját egy életen, a fűrészporos fatokos dobozában, a bőrszíjas fenővel, aztán mégsem volt jó.. ment a levesbe.
Igen..az élezőre gondoltam, hogy kifutott. A DIPÁS időkre én is emlékszem, pengével kaparni, aztán körömmel fényesíteni...eltüntetni a kaparás nyomát. A klasszikus pengéket egyébként manapság is lehet kapni befogó nyéllel egyetemben, de szerintem már nem olyan élezésűek mint régen. Az élezés mindenkinek a saját titka lehet még ma is, mert ahány fajta annyi féle, és nem mindíg a nagy márkák a legjobbak. Pontosabban a névtelen olcsók között is van jó. Az élesség és az éltartóság ellentétes követelmény, a szuperéles penge hamar feladja, míg a kicsit húzós akár többszörösét is bírja,de ez logikus is, hisz a kis ékszög sérülékennyé teszi, még egy szőrszál is kicsorbíthatja a pengét. A nevesebb cégek a szuperélességet favorizálják inkább, pedig ilyenkor gyakoribb, hogy egy combosabb szőrszál kicsorbítja...aztán ömlik a patakvér. ... Ugyanaz a tudomány ez is mint a favágás (fejsze), vésés, késsel való darabolás, esztergályozás, stb stb. Csak míg senki nem esik neki a saját ábrázatjának egy csorba vacak pengével, addig ellenben pl a hobbista esztergályos képes szinte a földről felvett vasdarabbal nekirugaszkodni bármiféle anyag..akár acél.. gömbölyítésének...hátha sikerül jeligével. Na bedugulok, mert már kicsit off.
Igen, dipáról lehetőleg csak a tusvonalat levágni, pauszról meg kaparni. Volt egy őrült haverunk, aki szakrajz óra elején egy egész pengét berakott a szájába, aztán óra végére apró miszlikre őrölte a fogai közt. Igaz, nem volt válogatós, mert az üvegpoharat is szerette
Ilyen tologatós élezőt én is csattogtattam gyerek koromban, a nagyapámnak viszont csak egy bőrszíj lógott a falon, azon élezte a "bicska" borotváját.
" a 70-es években a használata már nem volt jellemző."
Azért némi haladékot még kaptak ezek a pengék. A DIPA-ra készített tusrajzok javítására ez volt az egyetlen elfogadható eredményt adó eszköz. Persze az akkoriban már elterjedő flancos, nagy márkák, bevonatosak meg egyéb huncutságot felmutatók erre már nem voltak igazán jók. Az egyszerű, jó vastag magyar pengék és társaik (ASTRA MADE IN CZECHREPUBLIC)voltak a nyerők.
Apámnak valami hasonló volt a 60-as években. Ezt nem huzogatni hanem tologatni kellett, és a képen középrészen látható kis többoldalú csúszkarész végezte a fenést. Ha jól emlékszem valami lágy anyag talán bőr volt rajta. Ez csak az él közvetlen környezetére volt fenő hatással, ha a penge ékszöge már módosult azaz kialakult egy határozottabb rádiusz a kopás miatt akkor már újraprofilozni nem tudta...kuka. Pontosabban szemétdomb, mert akkor még nem volt kuka. Ha a fenés túl jól sikerült akkor húzott a penge. Lehet azért volt több oldala a kis forgó prizmának, hogy a fenés utáni "sorjátlanítást" is elvégezze. Amikor a pengék ára lecsökkent már nem volt értelme élezéssel vacakolni, a 70-es években a használata már nem volt jellemző.
RJancsi | 5811
2018-03-08 07:17:20
[5502]
Köszi! Mindig tanul az ember. Talán egyike azon termékeknek, amit (még) nem hamisították a kínaiak.
A fene sem tudja hol gyártották az eredetit. Az enyém fekete bakelit, és a logója talán egy stilizált bikafej, vagy fejre állítva egy kalap?
Előzmény: Szalai György, 2018-03-07 20:39:20 [5498]
RJancsi | 5811
2018-03-07 20:48:12
[5499]
Még soha nem szedtem szét, Neked köszönhetem, hogy megnéztem mi van benne. Elcsodálkoztam a fenőanyagon. Azt hittem valami csiszolókő, de szétszedve kiderült, hogy alulról ki van könnyítve, távoli hasonlattal olyan mint egy lego. Inkább műanyagra hasonlít mint kőre. Lehet, hogy valami korai műgyantába ágyazott csiszolópor?
Előzmény: Szalai György, 2018-03-07 20:39:20 [5498]
Szalai György | 9543
2018-03-07 20:39:20
[5498]
Nincs túlbonyolítva. Az elébb olvastam valahol, miközben a három karika eredetét kerestem, hogy tizenhetet kellett húzni rajta épp egy élezéshez. Hogy miért pont ennyit, se többet se kevesebbet. . . A csiszoló felülete anyaga is korszakalkotó volt, mert már nem kő, hanem kompozit.
Életem első külföldi útja diákként az NDK ba vezetett ( 1966 ban ) Nos onnan hoztam édesapámnak ilyen élező készüléket Apám 1992 ig használta ( a mienk olyan bakelit barna volt )
2018-03-10 17:25:04
Miért nem gondoltok az "Orion űrhajó kalandjai"-ra .Esetleg a 60-as évek stílusára ?
