Nem voltak rosszak. Beton alapra csavarozva, ha nem érték fel a kutyák, még az aljuk sem rohadt szét. Karbantartva örök életű lett volna. Lehetett kezelni, volt benne elég hely. A mostani üvegszálas műanyag elosztókban egy lakatfogós terhelésmérést is nehéz megejteni, annyira tömörek. Minden műanyag, hajlik, szétesik. Takarítani, hőmérőzni, után húzni, pofán zsírozni ezeket is illik.
Emlékezetem szerint ezeket a 70-es években az ÉMÁSZ berkekben TITÁSZ szekrényeknek nevezték . Már akkor gőzerővel cserélték az erősen korrodálódó alsó része miatt, ezért gyorsan eltűntek az utcákról,
Nem semmi. Ez mellé még szivesen betenném a tanműhelyi bicska gyártás csúcsát ;Ha jól emlékszem rozsdamentes anyagból készitettük.A nyélből oldalra kellett kinyitni egy betétet,abból nyitottuk a pengét ,visszacsuk a betét,igy használatra kész a bicsak. Ha jól sikerült a reszelés ,illesztés, akkor a betét visszacsukaskor elvágta az ujságpapirt.(Ezért már ötöst lehetett kapni.) Nincs meg valakinek ?
Egy ismerősöm most is a saját maga általi, esztergakésből készített borotváját használja. Egy munka viszonzásaként csináltam neki nyelet. Bocs az off-ért.
Motoros | 4980
2018-03-09 07:16:20
[5525]
Az én nagyapám aki megjárta az első háborút, még rendes borotvával adta elő. Érdekes egy szertartás volt már maga az előkészület is. Kellékek: kisszék, hokedli, támasztós borotválkozó tükör, pamacs, borotva a dobozával, valami habzó szappanféle, timsó, bőrszíj, nem tudom kihagytam e valamit. A nagybácsikám aki még akkor hátulgombolós volt nagy élvezettel bámulta (ezt csak mesélték). A "mama" szó után a másik három szó amit elsőként megtanult: bácsi, néni, timsó.
Nem voltam biztos a Bakony márkában, de most már a videó miatt tuti. Akkor ugrott be,..így 50 év távlatából.. hogy ez volt, amikor a pengebefogó hidat mutatta. Az agy bizonyos képeket élesen táról, másokat csak 100 x 100 pixeles módban..érdekes.
Nálunk öregapám kapott abban az időben ,valahonnét nyugatról ilyet . Meg csatos dunctos üveget hogy abban minden eláll tartósítószer nélkül . Ki is próbálták , részletekre nem nagyon emlékszem már ,de mikor ki lett bontva , na akkor volt meglepetés , de így :(
A hatvanas években, még élt az ámerikás rokon. Emlékszem egy Tőlük jött csomagra, amelyben egy olyan "toligálós" is volt. Apám, a csomagban lévő levél alapján "beüzemelte" a készüléket. Egy szintén a csomagban lapuló egész doboz új pengéből, az egyikkel.:)
Jahhh... Ahogy emlékszem...kísértetiesen hasonlított az az ámerikás készülék, a jóval későbbi Bakonyosra.
Pontosan erre a "technológiára" gondoltam, csak nem fejtettem ki. Mi is így gyakoroltuk. Érzéssel kellet a végén radírozni. Azért nem lehetett korlátlanul garázdálkodni ezzel a módszerrel sem, mert tanársegéd úr első dolga volt, hogy a beadott DIPA-t az ablak felé fordítsa, és ha nagyon szeplős volt azt sem díjazták.
Nem jól emlékszel a dipa rajz javításra. A dipáról egy U alakban meghajlított pengével szépen lemetszettünk egy 5 század, max egy tized mm vastag réteget, pontosabban csak a szükségtelen vonalszakaszt. Ha tussal rá kellett javítani, akkor ezt a részt 2B-s ceruzával besatíroztuk, mert különben elfutott volna rajta a tus. Száradás után pedig radírozás.
Érdekes ez a "bicska" borotva, mert bizony az akár kiszolgálta a gazdáját egy életen, a fűrészporos fatokos dobozában, a bőrszíjas fenővel, aztán mégsem volt jó.. ment a levesbe.
Igen..az élezőre gondoltam, hogy kifutott. A DIPÁS időkre én is emlékszem, pengével kaparni, aztán körömmel fényesíteni...eltüntetni a kaparás nyomát. A klasszikus pengéket egyébként manapság is lehet kapni befogó nyéllel egyetemben, de szerintem már nem olyan élezésűek mint régen. Az élezés mindenkinek a saját titka lehet még ma is, mert ahány fajta annyi féle, és nem mindíg a nagy márkák a legjobbak. Pontosabban a névtelen olcsók között is van jó. Az élesség és az éltartóság ellentétes követelmény, a szuperéles penge hamar feladja, míg a kicsit húzós akár többszörösét is bírja,de ez logikus is, hisz a kis ékszög sérülékennyé teszi, még egy szőrszál is kicsorbíthatja a pengét. A nevesebb cégek a szuperélességet favorizálják inkább, pedig ilyenkor gyakoribb, hogy egy combosabb szőrszál kicsorbítja...aztán ömlik a patakvér. ... Ugyanaz a tudomány ez is mint a favágás (fejsze), vésés, késsel való darabolás, esztergályozás, stb stb. Csak míg senki nem esik neki a saját ábrázatjának egy csorba vacak pengével, addig ellenben pl a hobbista esztergályos képes szinte a földről felvett vasdarabbal nekirugaszkodni bármiféle anyag..akár acél.. gömbölyítésének...hátha sikerül jeligével. Na bedugulok, mert már kicsit off.
Igen, dipáról lehetőleg csak a tusvonalat levágni, pauszról meg kaparni. Volt egy őrült haverunk, aki szakrajz óra elején egy egész pengét berakott a szájába, aztán óra végére apró miszlikre őrölte a fogai közt. Igaz, nem volt válogatós, mert az üvegpoharat is szerette
Ilyen tologatós élezőt én is csattogtattam gyerek koromban, a nagyapámnak viszont csak egy bőrszíj lógott a falon, azon élezte a "bicska" borotváját.
" a 70-es években a használata már nem volt jellemző."
Azért némi haladékot még kaptak ezek a pengék. A DIPA-ra készített tusrajzok javítására ez volt az egyetlen elfogadható eredményt adó eszköz. Persze az akkoriban már elterjedő flancos, nagy márkák, bevonatosak meg egyéb huncutságot felmutatók erre már nem voltak igazán jók. Az egyszerű, jó vastag magyar pengék és társaik (ASTRA MADE IN CZECHREPUBLIC)voltak a nyerők.
Apámnak valami hasonló volt a 60-as években. Ezt nem huzogatni hanem tologatni kellett, és a képen középrészen látható kis többoldalú csúszkarész végezte a fenést. Ha jól emlékszem valami lágy anyag talán bőr volt rajta. Ez csak az él közvetlen környezetére volt fenő hatással, ha a penge ékszöge már módosult azaz kialakult egy határozottabb rádiusz a kopás miatt akkor már újraprofilozni nem tudta...kuka. Pontosabban szemétdomb, mert akkor még nem volt kuka. Ha a fenés túl jól sikerült akkor húzott a penge. Lehet azért volt több oldala a kis forgó prizmának, hogy a fenés utáni "sorjátlanítást" is elvégezze. Amikor a pengék ára lecsökkent már nem volt értelme élezéssel vacakolni, a 70-es években a használata már nem volt jellemző.
RJancsi | 5804
2018-03-08 07:17:20
[5502]
Köszi! Mindig tanul az ember. Talán egyike azon termékeknek, amit (még) nem hamisították a kínaiak.
A fene sem tudja hol gyártották az eredetit. Az enyém fekete bakelit, és a logója talán egy stilizált bikafej, vagy fejre állítva egy kalap?
Előzmény: Szalai György, 2018-03-07 20:39:20 [5498]
RJancsi | 5804
2018-03-07 20:48:12
[5499]
Még soha nem szedtem szét, Neked köszönhetem, hogy megnéztem mi van benne. Elcsodálkoztam a fenőanyagon. Azt hittem valami csiszolókő, de szétszedve kiderült, hogy alulról ki van könnyítve, távoli hasonlattal olyan mint egy lego. Inkább műanyagra hasonlít mint kőre. Lehet, hogy valami korai műgyantába ágyazott csiszolópor?
Előzmény: Szalai György, 2018-03-07 20:39:20 [5498]
Szalai György | 9464
2018-03-07 20:39:20
[5498]
Nincs túlbonyolítva. Az elébb olvastam valahol, miközben a három karika eredetét kerestem, hogy tizenhetet kellett húzni rajta épp egy élezéshez. Hogy miért pont ennyit, se többet se kevesebbet. . . A csiszoló felülete anyaga is korszakalkotó volt, mert már nem kő, hanem kompozit.
Életem első külföldi útja diákként az NDK ba vezetett ( 1966 ban ) Nos onnan hoztam édesapámnak ilyen élező készüléket Apám 1992 ig használta ( a mienk olyan bakelit barna volt )
Magánügy, de naponta villanyborotvával tolom le a szőrt az ábrázatomról. Hetente kétszer meg pengével, mert a villanyos csak a nagyját szedi le, rendesen csak pengével tudok borotválkozni. Egyszer kipróbáltam az élező csodámat. Soha többet! Arra tippelek,m hogy a régi pengék sokkal vastagabb acélból készültek, mert amivel kipróbáltam (mai Wilkinson sword penge), kb. fél perc húzogatás után olyan hullámos lett mint egy kenyérvágó kés. Nem mertem kipróbálni.
Kívül is három karika, belül is három-három. Az ötöt, tudjuk. A négyet, tudjuk. De a hármat én, nem tudom.:(
Jön a tavasz. (vagy már, itt is van?) Lesz egy mindenre kiterjedő, általános rovancs azon az 50m2-en.:) Biztos vagyok benne... Fognak előkerülni olyan, rég elfelejtett dolgok, amelyek...már csak a helyet foglalják.:(
Majd, ha úgy látom hogy érdemes...fotózgatok közbe-közbe.:)
Előzmény: Szalai György, 2018-03-07 18:46:35 [5490]
Szalai György | 9464
2018-03-07 18:46:35
[5490]
Oly rendesen eltartod e témát érdekes régiségekkel, hogy istibizi hiányzik, ha nincs egy darabig új beírás. Ma végre én is találtam valami szájtátani valót, amilyet eddig nem pipáltam. Megmutatom. Madzaghúzós pengerezgetős élező készülék. De mintha minikazettás kémmagnó lenne. Csak a fotózását engedte meg a gazda, a kibelezését nem. Hozzá is alig mertem nyúlni. Azután szépen visszatette a borbélyműhely vitrinébe, a kortársai közé.
'83-ban, ilyentájt kerültek beépítésre, a ma már nemlétező Nitroglicerin üzem folyamatirányításába. (Svéd licenc alapján, ott gyártott berendezésekkel épült újjá az üzem) Ott láttam először pl. lágyindítót,(ami a tározók keverőit indította) frekiváltót,(a hűtőkörök szivattyúinak) no és a Texas PLC-jét is. Ezekből a modulokból emlékeim szerint, kb. 4x1,5 m volt összerakva rendszerré.:)
Mára, már csak ez az egy modul maradt...emlékként az üzemről.:)
sanyi84 | 1351
2018-03-04 18:15:48
[5486]
Kész, élőbe sokkal szebb a hangja.
sanyi84 | 1351
2018-03-04 18:07:23
[5485]
És íme a félkész mű, eztán jöhet a hidraulika és a motor visszatétele. Videó is van. No azon hallok zajokat élőbe sokkal jobb. Mondhatni a vaskopács kiköltözött a gépből. Alapból hibas tervezés. A fix fölső kereket egy ék kb 5 mm hosszon próbalta tartani a tengelyen, mivel a kerék "picit nagyobb" és a többi a levegőben lógott szonte borítékolható a megfeszülés. Bezzeg a nagy fordulatú oldal na az atom stabil, de ha ez bemondja az unalmast akkor bármit csinálhatoj nem lesz jó mert fogja a gépet.
sanyi84 | 1351
2018-03-04 18:02:53
[5484]
A hibás kidobva, majd azt is átszabom.
sanyi84 | 1351
2018-03-04 18:01:58
[5483]
Szedjük szét, nos 8picike 4 es csavar fogja, és még a szíjfeszítő görgő is. Minden csavart kicsavarva felém buktatom majd le az alsó szíjat.