A lencsét nem ablaküvegből csiszlikolta a srác. Akkoriban volt valahol Pesten egy bolt, ahol az amatőr távcsőépítők be tudtak szerezni minden olyasmit, ami a lencsék csiszolásához kellett. Csiszolóanyagot, öntött alaplencsét. Az alaplencsék, ha jól emlékszem tán az NDK-ból jöttek. Én készséggel elhiszem, hogy sehol nem találkoztál üveg etalonnal, de ez azért is lehet, mert a profiknak eszébe sem jut, bevált megoldásaik vannak öntvényre, gránitra, minek tökölnének egy új technológiával. Attól az ötlet hobbi szinten még működhet.
Mintha az egyik klasszikust idézted volna: belenéztem a Conelly: Machine Toll Reconditioning c. könyvbe (PDF-ben letölthető, talán Csuhás fórumtárs gyűjteménében is megvan). Ugyan ezt írták, és még pár egyebet is a 8.8 fejezetben. A max méret 18"x18" volt.
Rendszerint nagyobbak készülnek, és utólag szeletelik el tetszőleges alakra. Olyan is előfordul, hogy nagy kör tárcsára ragasztva készül több, amik közelítőleg kör alakra vannak összerekva, mint a mozaik. Ezek szerint jó volt megérzésem, tényleg van üvegből is erre a célra. Én még nem láttam csak magamnak amit csináltam. Sosem lesz jobb anyag erre, csak egyes tulajdonságokat lehet felhozni esetleg pro, vagy kontra.
Rendben, meg fogom nézni a könyvet. Szoktam járni a tatai csillagvizsgálóba, hátha valakinek meg van ez a könyv, majd kölcsön kérem. Egyelőre csak álmodozom. Projekt overload van, de nem tettem le róla, hogy ezt az optikai lencse készítést is kipróbálom.
Milyen könyveid vannak? Van magyar is gépfelújítással kapcsolatban? Nekem van könyv szkennerem, szívesen beszkennelném, hogy elérhetővé legyen digitális formában is.
Talán két napja címszavakban leírtam hogyan lehet fényezni, keresd vissza. De részletesebben szerintem nem ide való, nem a témába vág. Ha megróna az admin, igaza is lenne. Vagy kell neki saját topik, ami mondjuk polírozás címszóval elfér itt a Hobbi CNC oldalon, vagy ha nem fér, akkor ajánlom a Távcső Világa c. könyvet. Elég sok információra vagy kíváncsi, ott mindet megtalálod viszonylag részletesen. A hozzákötődő ismeretenyag pedig több kötetre rúg.
A wikipedia védelmében írom, hogy kezdetben elég szkeptikus voltam vele, aztán azon kaptam magam, hogy szakmámban is elég gyakran ott nézek utána alap azonosságoknak, összefüggéseknek. Ordító hibát eddig nem találtam. Másrészt ha szakértői munkáta kérnek fel, akkkor egyik vesszőparipám a források korrekt hivatkozása. A gépfekújításban is jónéhány alapművet begyüjtöttem már antikváriumokból és a netről, de ezeket hiába írnám ide, mert gyakran évekig tart, amig lesz elérhető példány.
Itt van egy videó erről a három tárcsás módszerről:
Ő öntött vasból csinálja. Ezek szerint ez üveggel is működik. Nekem van egy üveg optikai síkom. Az adatlapja szerint elég sík. Nem tudom, hogy ez vajon hogyan készül. Nem találtam semmi információt róla.
sidius Mivel polírozod fel az üveget, hogy teljesen karcmentesen átlátszó legyen? Lehet házilag is ilyet készíteni? Esetleg lehet optikai lencsét is készíteni? Amiről képet tettél fel, az 300 as szemcséig volt csiszolva csak? Ezt meg lehetne teljesen átlátszóra is csinálni?
Rengeteg kínai távcső műanyag lencsével készül. Plexit is fel lehet teljesen átlátszó karcmentesre csiszolni?
mdani2 | 273
2020-03-18 10:30:34
[412]
Valóban létezik üveg "surface plate". Nekem van egy. Nem nagyon használom, mert ott a gránit. Amúgy nem tudom, hogy ez milyen pontos lehet. Nem sikerült megtalálnom azt a BS szabványt, ami megmondaná, hogy milyen pontosságra készült. Ez nem kör alakú, nem tudom, hogyan készülhetett. Valóban van súlya. Nem is cipelgetem sokat. Amúgy az üveget a másodig világháború idején kezdték el használni, mert öntöttvasból hiány volt. Az az előnye az üvegnek, hogy sérülés elején kipattan belőle egy pici szilánk, de ezzel nem romlik el a felület minősége. Ugyan úgy sík marad.
mdani2 | 273
2020-03-18 10:18:25
[411]
Korábban volt szó a BIAX hántóló lapkákról. Forrasztva van a keményfém. Az enyémek két féle befoglalással. Az egyik ékes, a másik hornyos. Itt vannak a képek róla.
Messer | 537
2020-03-18 08:41:53
[410]
"Márványból nem szoktak tusírlapot csinálni" Amikor márványként azonosítják a gránittlapomat, meg szoktam említeni, hogy a márvány úgy aránylik kopásállóságban a gránithoz, mint a kréta a márványhoz.
A wiki kevéssé alkalmas gépipari áttekintésre. Az öntöttvasak (és egyéb öntvények) nagy része nem homogén szerkezetű, nem iztotróp, és nagyon nehéz elérni, hogy az legyen. Ennek oka, hogy szinte kikerülhetetlenül belső hibákat tartalmaz, és az ötvözők sem egyenletes eloszlásúak benne, valamint feszültségek maradnak vissza. Ezen valamennyit lehet segíteni pihentetéssel, hőkezeléssel, de teljesen nem szüntethetők meg. Ez elég fejtörést okoz pl. ágyaknlál is, és ez a legfőbb oka, hogy évtizedek alatt, valamint hőmérsékleti változásokra alakváltozást mutat. Ezért közelíti az ötven kilót egy kisebb tusírlap is, mert bordákat öntenek alá, ezzel mérsékelve a föntebbi jelenségeket. A gránit szintén változó mértékben, de nem homogén anyag. Persze figyelmebe vesszük, hogy a felhasználás szempontjából ez nem sokat nyom a latban, úgyszólván lényegelen, és rendszerint az is nagyon vastag szokott lenni. (Na jó messze kerültünk az témától. Még a végén off leszek. A lényeg, hogy mindenki azt használ amit tud. )
Én nem állítottam olyat, hogy az üveg egyáltalán nem jó tusírlapnak. A méretet vitatom, hogy akár nagy felülettel is el lehet készíteni és kiváltja a gránit vagy öntöttvas tusírlapot. Interferometrikus mérésekröl természetesen hallottam, a mért felület bármilyen anyagú lehet, csak jól tökröző legyen, de ez egy másfajta alkalmazás. Márványból nem szoktak tusírlapot csinálni: leginkább a vegyi ellenállóképességét szokták említeni hátrány képpen.
Becsatolom a wikipedia cikkét tusírlap témáról: surface plate
Az üveg ellen szólhat a felület kopása, ami otthoni felhasználásnál kisebb probléma.
Érdekességnek felteszem ezt a képet: A legnagyobb, 150-es korong a legérdekesebb nekünk. Kb. így néz ki felcsiszolva az üveg bársonyos felülete, -vagy bármilyen kőzeté a hasonló finomságú (300-as) szemcsék után. (A fadobozban két optikai referencia van. A nyolcszög alakúra pedig három napja már felgőzöltem a visszverő réteget, éppen a függöny egy része látszik benne.)
Ma a tábalüveg a leginkább megfizethető és jó alapanyag. Sokan ezt hasznájuk, már kevésbé a hagyományos önöttet, de még előfordul az is. (ha optikáról beszélünk, és csak a felület fog dolgozni) Fémiprai célra is létezik üveg etalon. Jobbára nagyon finom mérőkészülékek polírozott felületeit, fém tükreit viszgálják vele ugynúgy, interferenciával. Tusírlap lehet, hogy nincs üvegből. Olcsóbb, és teljesen elég a gránit, de valószínűleg a márvány is, az üveg meg "pazarló" megoldás, ahogym mondjuk a kerámia is az lenne, de mérőhasáb azért készül belőle. Az viszont nem sokra viszi a diskurzust, ha elméleti úton minden áron bebizonyítjuk, hogy miért nem jó valami. Talán érdemes lenne kipróbálni, aztán tapasztaltokról beszámolni. (Már akinek van keze, és munkakedve is hozzá.)
Egy hétköznapi öntött üveg tele van légbuborék zárványokkal és feszültséggel, nem esik át olyan hőkezelésen, mint egy optikai üveg. Emiatt már kisebb ütésre is reped, törik. Nem hozza azokat a rugalmassági és szilársági paramétereket, mint egy jól kezelt optikai üveg. Kiváncsi lennék, hogy milyen forrásból szerezte be az amatőrcsillagász szobatársad a lencse anyagot ? Ugyanis legalább kétfajta törésmutatójú üveg kell, ha nem szivárványos csillagokat akart látni. Valamint zárványmentesnek is kellett lennie. Én még a múlt rendszerben foglalkoztam kicsit távcsőtükör készítéssel. Akkor csak ismeretséggel lehetett vastagabb üveghez jutni. Szódásüveg talpat is ajánlottak. Valamint az Uránia Bemutató Csillagvizsgálót, ahol végül vettem.
A lencse átmérőjére 160mm-t írtál. Ezt én sem kétlem, hogy egy kisebb fémdarabot elbír. De valaki 800x400 méretű etalonban gondolkozott, na oda biztosan kevés a 20mm vastagság.
Hat éve foglalkozom hobbi szinten hántolással. Sokat olvastam és több száz órát gyakoroltam. Még sehol nem találkoztam nagyméretű üveg etalonnal tusírózás kapcsán. Biztosan megvan ennek az oka, még ha hirtelen ezt nem is látja át itt senki.
A 19 mm vastag üveg brutálisan sokat elbír, ha nem rideg anyaggal ütik. Elvileg a gránitban is van ráció, a 00-ás síketalonok is abból készülnek, de egy 400x400 mm-es darab 60 mm vastag és kb 30 kiló. Ha kör alakú, akkor is 19 kiló, szóval nem igazán kézi böngyörgetésre való. Ugyanekkora korong 19 mm-es üvegből bő 6 kiló. Bár a fene tudja meddig bírja az ember csuklója. Kölökkoromban (egyetemen) együtt laktam egy amatőr csillagász sráccal, aki maga gyártotta a távcsöveihez a lencséket, tükröket. Ő is kézzel csiszolta lencséit. Egy kb. 150-160 mm átmérőjű lencsével hetekig elbíbelődött, igaz nem csinálta folyamatosan.
Hallottam én is valami ilyesmit, de nekem megvan a magam tevékenységi köre, és csak két kezem van, az is hozzámnőve. Többnyire amúgy is idegen tőlem a multi gondolkodásmód, én a saját műhelyemben vagyok otthon.
Nagyon nem mindegy az olaj mennyisége. Boldog békeidők! Majdnem 30 éve mikor először illesztettem így felületeket, még berlini kékből kellett kikavarni a jelölőfestéket. Ma már persze mindenféle kapható. Legutóbb akkor foglakoztam vele, mikor pár éve szerszámköszörűt (marókhoz) építettem valami régi szánszerkezetből. Nosztalgia... az öregedés jele.
Nem, nem uszik az olajban. Az egyik oldal száraz, ez a frissen hántolt. A másik oldalon van egy nagyon vékony réteg ún. tusír festék, ami igen sűrű. A festék olyan vékony, hogy a hántolt felületnek csak a magas pontjait képes megfesteni, a mélyeket már nem éri el. Tehát igazából nagyon kis felületű a kontaktus, a felület nagy része között levegő van. Ennek ellenére az etalonhoz jól illeszkedő, nagy (pl. 630x400) sík felületet nagyon nehéz levenni.
Ha úszik az oljban, akkor tapadhat. Akkor nem leemelni kell, hanem letolni a felületről. De olajjal -vagy vízzel- két sima üvegcserép is összetapad. De amikor tényleg tapad, akkor az egyik oldalon hősugárzóval kell melengetni az egyik anyagot, hogy elváljon a másiktól. Na, az tényleg tapadás.
Már pedig saját tapasztalatom is az, hogy a hántolt felület "tapad" az etalonhoz. De jutúb videó is van erről bőven. Először úszik, majd ahogy lassan kipréselődik a levegő "rátapad", de ez nem igazi tapadás, hanem a légnyomás hatása.
A kéz hője ellen szurokkal, illete gyanta-méhviasz keverékkel felragasztott pl. fa borítással lehet védekezni, de van eset, hogy pont kell a kéz hője. Ám jelen céljaink szempontjából nincs jelentősége az üveg hőtágulásának.
Végül is bármekkorában megoldható, de kör alak kell, mert nagyon változnak a kopásviszonyok, ha más alakkal próbálkozol. Erre a hántolási célre nincsenek extrém pontossági igények, ilyenkor egy körülbelül sík asztallapra billiárdszövetre, vagy szőnyegre fektetve használható egy nagyobb üvegfelület is. 20 mm vastagságból 400 mm még talán kohozató erre a célra.
Nem hasábok kellenek, hanem korongok! Ennek jelentősége van. Kör alak kell, mert különben nem fog egyenletesen kopni, és három kell, mert kettőből nem lesz sík, csak ha van egy biztosan sík referencia is.
A hántolt felület sosem fog rátapadni a sima felületre,mert sosem fognak elég nagy felületen összefeküdni. Nagyon finom két csiszolt felület inkább hajlamos tapadni, de ahhoz már finom csiszolóporok kellenek. (Ekkor akár reménytelen módon is összetapadhatnak.)
Nos, ez a "tűlhűtött folyadék és annak következményei" elmélet már idejátmúlt, de valóban még ma is találkozni vele. Az üveg stabilabb, mint a legtöbb szilárd anyag. Ha nem így lenne, akkor egy többszáz éves optika már nem működne, de nagyon is működnek. A mai élvonalbeli kutatások már másként írják le az üveget, akit érdekel kis kutatómunkával rátalálhat.
Ez egy remek módja lehet annak, hogy hobby etalon sík felületeket készítsünk, de ha már ennyi munkát belefektetnék, nem hiszem, hogy az üveget választanám alapanyagnak. Mint azt írtad is nehezen hozzáférhető, de ami inkább probléma, hogy tudomásom szerint az üveget folyékony halmazállapotúnak tekintjük szilárd tulajdonságokkal, vagyis nem igazán stabil anyag. Csak feltételezem, hogy ez a folyamat gránittal is működne ami stabil, és konyhapultos, vagy sírköves mindenhol található aki leszabná a kiinduló táblákat. Az viszont biztos, hogy gránitból nem lesz optikai sík felület.
Én egyforma csiszoló kő hasábokat próbáltam egymáshoz csiszóni, hogy ne legyenek görbék.
Az a tapasztalatom, hogyha saját magukkal csiszolom őket egy idő után kimegy az "éle" a kőnek és nagyon romlik a hatékonyság. Igaz egyre jobban közelít a síkhoz is. Ha külső csiszolószemcsét használok, akkor az szépen összegyűlik középen és homorú lesz minden. Egyértelmű számomra hogy nagyok a szemcsék, illetve a mozgatás se biztos hogy jó (próbáltam több módszert is), de nem tudok ebben előre lépni.
A tükröket régebben egy tömbből öntötték. De ez nem járható út nagy felület esetén, mert túl nehéz lesz. Ezért kitalálták, hogy a viszonylag vékony tükörfelület mögé egy bordás szerkezetet öntöttek (persze egy lépésben a tükörrel), így a merevség megmaradt, ugyanakkor a súly nagyon sokat csökkent. Ma már az összes nagyméretű (méter feletti) távcsőtükör ezzel a technikával készül. A nagyméretű üveg tusírlapnál problémásnak tartom, hogy rendkívül törékeny. A 20mm vastagság 800x400 méretben nem elég erős, mert az üveg is tud hajolni és törni is. Ezt elvileg három ponton kell alátámasztani. Ha ráteszel egy 50kg-os vasdarabot, akkor ez a súly a három alátámasztási pont között fog eloszlani, és ezt az üveg nem igazán tolerálja. Másrészt ha már nagyon sík a hántolt felületed, akkor odaszorítja a légnyomás az üvegre, és miközben igyekszel valahogy lehúzni, feszegetés közben könnyen eltörhet. Szerintem olyan 250-300mm átmérőjű tusírlap az, amit még házi körülmények között el lehet és érdemes készíteni. Egyébként találtam már angol nyelvű forumokat, ahol ilyen könnyített szerkezetű tükrök öntéséről, és akár méter nagyságú tükrök otthoni-gépesített polírozásáról írnak. Ezek homorú gömb vagy parabola tükrök.
Én mostanában optikával foglalkozom, de nem mint készítő, hanem mint felhasználó. A munkahelyemen van két optikus, spciális megmunkálásokat tőlük szoktam rendelni, de többnyire kész elemeket veszek.
Az üveg már nekem is eszembe jutott, de nemigen értek hozzá. Amit leírsz az szerinted megoldható nagyobb felületekkel is? Mondjuk 800x400x20 mm-es lapokkal? Igaz, egy ekkora lap kb 15-16 kiló, szóval a kitartó mozgatása kézi erővel kiváltja a konditermet.
Nagyon érdekes tapasztalatokról írsz. Egy kérdésem volna: Használsz valami hőszigetelést hogy az éppen kézbe fogott korong ne deformálódjon a kezed melegétől?
Ez az optika is kimeríthetetlen témakör, és irtó sok küzdelem várja azt, aki belevág. De a gépfejújításhoz szükséges pontosság nem olyan nehezen elérhető. Persze némi elszántság azért ehhez is kell. Ez egy alternatíva azoknak, akiknek nincs tetszőleges anyagi forrásuk, ám nem félnek a munkától, aminek végezével minden gépi munkálású felületnél sokkal jobbat nyerhetnek, gyorsabban, és tartósabb eredménnyel, mint mondjuk három egymáshoz hántolt öntvény lappal. Az is szempont, hogy van aki abban is örömét leli, ha maga készíthet szerszámot. Ettől a végeredmény méginkább a sajátja lesz.
Ez nagyon szuper volt, köszönöm. Én epoxy-beton (pontosabban epoxy-homok) keverékéből tervezek referencia platnit önteni, ahol ebben a 3-as osszecsiszolásban gondolkodtam. Elméletileg az epoxy miatt már a gravitáció is eléggé síkba viszi a felületet, ha mindent jól csinálok. Ebből öntök 3-at és összecsiszolom őket. Gondolom nekem a szilikát miatt már valamilyen gyémántport kellene használnom.
Mégegyszer köszönöm ezt az írást. Sajnálom, hogy az első komment az enterekre figyelt csak fel, de ez ne szegje kedved. Még több ilyet, ha lehet
Köszönöm. Évtizedekkel ezelőtt próbálkoztam távcsőtükör készítéssel: előcsiszolt üveg korongpárt az Urábia Bemutató Csillagvizsgálóból vettem. Ezt tovább csiszoltam SiC-vel, majd cipésszurkon cérium ocxiddal políroztam. Sajnos itt bukott el a dolog, mindig nagyon hamar felráncosodott a felület, és akkor már nem dolgozott rendesen.
Igen, készítettem már néhányat, egyes műszerek egyik legfontosabb alkatrésze a jó optikai sík. Kisebbeknél a már leírt összecsiszolás elhagyható, ha a felület eleve mikronnál pontosabb, mert az utolsó felületfinomítás alakalmával ez még ledolgozható. Néhány nanométer érdesség érhető el, és körülbelül egyhuszad (fény)hullám felületi hiba, ami kb. 20 nm. Ellenőrzése a fény interferenciájával történik, a jól ismert Newton-színgyűrűkkel. (Színes szappanbuborék hártyát már biztos mindenki látott, ott is interferencia jelenség zajlik le.) A felületet ekkor már speciálisan előkészített bitumen ("szurok") felületen polírozzuk, amit jobbára üveg hordozóra öntünk fel melegen. Nagyon finom, vizes, vas, cérium vagy titán oxiddal lehet polírozni, de megfelel még pár másik fémoxid is. A legjobb és egyben legnehezebben kezelhető referenciafelület a Föld görbületét (kb. 6300 km sugár) követő nyugvó folyadékok felszíne, amik több méteren tökéletes síknak tekinthetők.
Amennyiben az üvegek nagyok, vagy nagyon hullámos a felület, akkor előbb össze kell csiszolni őket ahogy lentebb már leírtam.
A leírásodból úgy tűnik, hogy már készítettél optikai síkot ezzel a módszerrel. Így, kézi erővel milyen pontos felületet sikerült elérned ? Hogyan ellenőrizted ?
Egyáltalán nem baj, hogy belecsúsztál a lelkes segítési szándékba! Az ilyen korrekt, átgondolt, (és érdekes módon nyelvtanilag is hibátlan) írást mindig szívesen olvas az ember. Nem, ne tartózkodj a továbbiakban, ennek a fórumnak pont az ilyen írások adják a lelkét, az értékét, és az értelmét. Részemről (és még remélem, sokak részéről) pedig az írásjelek a mérvadóak a mondat végén, nem a sortörés, és erre kár lenne több szót pazarolni.
Példaszerűen kitöltött adatlappal és tartalmas szakmai információval nyitottál. Hidd el, hogy ezt sokan értékeljük! Ez a kis "tördelési" malőr ne szegje kedved.
Örülök, ha tetszik, ez mind valódi tudósok gndolatainak a terméke. (Pl. Newton, Focault, Kelvin). De a legfőbb dolog ami minket kecsegtet, a lehető legjobb ererdmény lehetősége. Ezt csak ember tudja megcsinálni, és nagyon szép feladat...
2020-03-18 18:27:18
)
