Huhh, ez olyan oreg, hogy en ilyet meg nem is lattam mukodni. Ha Siemens DLM fejre gondolsz, akkor annak meg van erteke. Ugy tudom a debreceni egyetemnek van ezzel foglalkozo laborja, allitolag ott van egy beultetogep.
Anno érdekelt volna a Siemens MS-72, https://www.youtube.com/watch?v=8geFoSQASiA de már nem téma. Én meg őrizgetek egy smd revolverfejet, odaadnám egy iskolának, de hol az az iskola
Szerintem ennyire azért nem rossz a helyzet. Nem vagyok ugyan technológus, de az első autóelektronika, amihez közöm volt, kb. 10 éve van sorozatgyártásban ólommentessel (milliós darabszám), és még forrasztási hibával egy sem jött vissza.
Abban egyetértek, hogy "rosszabb", mint az ólmos, akár a magasabb olvadáspontja, akár a fokozottabb oldékonysága miatt, meg hogy agresszívebb folyasztószert igényel.
ez már történelem, már mint amit írsz, a mostani ólommentesek, bőven többet tudnak...
egyébként meg épp tegnap kellett olmos forrasztást javítanom.. ahol tud rezegni, vagy vizet, maróanyagokat kap, úgy az ólmos és mentes is megdöglik ha rendesen kezeled mindkettő uanyit bír .... 5-6-7éve gyártom ólommentessel a dolgaimat, és nem hoztak vissza egyet sem hogy szétmállot volna
Ha már ólommentes forrasztás, akkor valaki vállal esetleg egy BGA chip újramelegítést/újragolyózást? (jelenleg működik, csak kell neki vagy 5 perc, hogy bemelegedjen, utána hibátlan, egy monitor vezérlő chipje lenne, nem nagy érték, de mégsem dobnám ki, ha menthető)
gravomark | 960
2019-11-13 00:49:13
[726]
Aztaqurva, ez már tényleg XXI.század. Kár, hogy az energiatermelésben nem történt valami hasonló, ott még a XIX.sz.-i gőzgépek, meg generátorok, motorok (Tesla féle kommutátormentes a csúcs ma is) vannak, az atomerőmű is gőzturbinás valami, csak a vezérléstechnika jobb egy kicsit, mint a XIX.századi.
Ha csak annyi lenne a baja, hogy nem jól nedvesít akkor az is épp nagy gond. Pl: sokkal agresszívebb folyasztószer kell, vagy a beültetendő alkatrészek lábaira is szigorúbb előírásokat kell tartani. A sima ólmoshoz elég a hegedűgyanta, ezekbe meg ki tudja mi van. A sirkövesedés is azért összefügghet a nedvesítéssel..szerintem.
Csak annyira állnak egymástól távol az ólmos és mentes forraszanyagok tulajdonságai, hogy normális -értem ez alatt, hogy tartós, nagy megbízhatóságú- elektronikáknál meg van tiltva az ólommentes forraszanyag használata. Ilyen pl. a haditechnika, az űrhajózás, a hajózás, stb. Persze az autóipar előszeretettel használja, mert annyira zöld technológia ugye... megaztán a garancia idő is max. 5 év, annyit kibír jó esetben. Jah hogy közben a magasabb olvadás (megömlés, csúcszóna) hőmérsékletet nem bírják a gépek, és idő előtt ki kell cserélni őket arról senki nem beszél. Ahogyan arról sem, hogy pl. a hullámforrasztó gép saját anyagai beoldódnak a forraszanyagba pár hónapon belűl. Küldeni is kell minden hónapban mintákat a laborba, hogy ugyan mondják már meg, mi maradt az eredeti forraszanyagból. Ahogy a kolléga említette a TO tokozású tranyó kapcsán, az ólommentes forrasztás idővel (4-5 év) egyszerűen magától elporlad. Ez persze igaz az ólmosra is, csak ott ez az idő kb. 30 év.
Nekem csak az jon le belole, hogy a nedvesitese es a kemenysege kozott van lenyeges kulonbseg. Elobbi azert megfelelo adalekanyagokkal eleg jol kikuszobolheto. A sirkovesedes inkabb dizajn-, folyamat- vagy beultetesi problema.
A linkelt cikk csak rosszat ír az ólommentesről pl: "az ólommentes forrasztás határozottan negatív hatást gyakorol a forrasztáscsatlakozás megbízhatóságára,.... a hagyományos ólomforrasztó gyártással összehasonlítva."
Még egy adalék, az ólommentes ellen, bár biztos nem számít: meg vagyunk rémülve Jajj Jajj ólom. Ugyan ki nyalogatja a PCB-t??? Pedig ha valaki végignézné az E anyagokat, no attól lehet megrémülni. Az ólommentes ón tartalma, úgy vélem előhoz egy rég elfelejtett jelenséget: az ón-pestist. Az ónnak két módosulata van, az egyik vezeti az áramot, a másik nem. Ez nem fémes módosulat, por állagú. Régen a hideg miatt esett szét az ón tárgy, jelesül a templomok orgona-sípjait érintette. Ha az ilyen porral bedörzsölték a hibátlan darabot, az is "elkapta", innen a megnevezés. Én úgy tapasztaltam, a kapcsoló üzemű tápegységek nagy impulzusai, szintén kiváltják ezt az átkristályosodást. Találkoztam olyannal, nem is kellett kiforrasztani a TO220-as tranyót, kiesett. Ólmossal visszaforrasztva, nem volt több hiba.
Pedig nem biztos, hogy jobban járnál az ólommentessel. Az ólommentes minimum annyira káros mint az ómos forraszanyag. Csak meg kell nézni, hogy mivel próbálják kiváltani az ólmot, eléggé megdöbbentő (Sn, Ag, Cu). Az olómmentes forrasztás ráadásúl rideg, reped, a mechanikai ellenálló képessége meg sem közelíti az ólmos forraszanyagét.
Látom vastagon benne vagy a szakmában, tehát tudod az okát. Áruld már el, hogy miért kellett volna Miklósban fölmerülnie a kérdésnek, hogy ólmos vagy ólommentes anyaggal forrassza be azt a LED-et!
Kíváncsi voltam arra, hogy amit említettem ez a bizonyos ólommentes paszta amit ITT vettem kb 2005 tájékán, hogyan visekedik a gari lejárta után 12 évvel. A tárolása: szobában, polcon. Rátettem a pneumatikus adagolóra , csak egy kb 0.6 mm belső átmérőjű tűt találtam, az sajna be volt száradva már... de egy fúróval kipucoltam. Nehezen indult mivel kicsit már sűrűbb talán mint volt, de aztán megfelelő nyomáson és időzítéssel pötyögtette szépen a pontocskákat, amit a forrólevegős állomás simán megfolyasztott.
Ezt nem igazán értem. Miért kellet volna nekem esetleg ólommentes? Az olvadási hője megfelelően alacsony az alkatrészek hőtűréséhez képest. Vagy az eredeti kérdésben szereplő LED forrasztásra utaltál? De ahhoz is minek ólommentes?
Annyit szeretnék még hozzáfűzni, hogy ha az alkatész sűrűség nem túl nagy, illetve nincsennek a NYÁK-on nagy hőelvezetésű alkatrészek, akkor előmelegítés után (kb. 80C°) Dremel gáz forrasztó pákával szoktam végigpásztázni a felületet, lassan (és persze kiteker forrsztó heggyel). Ez a páka eléggé jól szabályozható, és gázos lévén eléggé mobil.
Még a felületszerelt technológia legelején kezdtem foglakozni az SMT folyamatokkal, azóta is ebben tevékenykedem (huszonpár éve). Kisebb cégek manuális pasztafelvitellel (fecskendőből nyomással adagolós technológia) és kézi alkatrész beűltetéssel (ha jól emlékszem SilverPlace volt a neve) kezdték. Mindegyikük rájött, hogy a forrasztás (sem) oldható meg olcsón, mert mindenképpen kell egy kétzónás gép ráadásúl olyan, amiben van conveyor (PCBA szállító egység). Pl. egy ilyen:
Persze nem 10K USD-ért vették, a forrásra sajnos már nem emlékszem. A hőlégfúvós módszer azért nem jó mert egyrészt nagyon könnyű lefújni vele a már beűltetett alkatrészeket, másrészt mert nem lehet finoman szabályozni ergo az alkatrészek hőterhelése megnőhet (hősokk, a kerámia kondik nem szeretik) harmadrészt mert extrém esetben a PCB (NYÁK) is elhajolhat, deformálódhat.
Szerintem házilag is össze lehet hozni egy kétzónás reflow kemencét. Kell hozzá két fűtőszál zárt térben (grillsütő?) meg egy conveyor pálya.
Ha esetleg valaki építene egyet, ne feletkezzen meg az elszívásról. Nem csak a forrasztó pasztából eltávozó gőzöket kell ugyanis eltávolítani, hanem a NYÁK-lapbúl etávozó gázokat is. A NYÁK-lapok rétegeit (layerek) ragasztóval kötik össze, amely anyagából eléggé káros anyagok távoznak a reflow kemencéből (pl. gyantagőz).
Igen, ismerem, próbáltam is ezt a "rezsós" módszert, amikor SMD beültető, pasztázó CNC gépeket készítettem ~20 évvel ezelőtt. Ez a megoldás azért messze van a gyári hőprofil ajánlásoktól, de valóban használható valamire.
Robsy, képzeld most vettem talán sokaknak ismerős lehet hot plate elnevezés, szóval aliról egy ilyen kis fűthető lapot, önbeállós kb 200°C környékén megáll na de miért is mondom, mert hogy legutóbb ilyennel forrasztottam, vagy is ennek segítségével. Ráraktam a pasztázott felpakolt panelt, megvártam azt a kb 1 percet amíg átmelegedett a panel, majd hőlégfúvóval szinte végigsöpörtem a panelen és minden a helyére ugrott és felforrasztódott. Öröm volt nézni, és tökéletes eredmény lett, pedig van itthon kis kemencém, de ezzel sokkal szebb eredményt értem el hotplate
Annakidején készítettem egy kis blogot az én próbálkozásomról. itt OLVASHATÓ. De a konkrét kérdésedre válaszolva, a pasztát pneumatikus pasztaadagolóval vittem fel, egyszerűen kézben fogva pöttyintettem a pedekre a lábpedál megnyomása által...vagy stencillel nagy darabszámnál... . Kis nyákméret esetén a megömlesztést rezsón végeztem..hőfokszabályozós előnyt jelent. De a kapható forrólevegős kínai készség is megtette, itt a hőmérséklet és a kifújás sebessége állítható. Ez a cucc a kiforrasztásnál javításnál is elengedhetetlen. Alapból vannak hozzá alakos fejek amik soklábú icket is egyszerre kezel. Mindez 20 ezr ft volt anno, de manapság is kapható. Paszta: a Gömb utcában (forr tech szakbolt) vettem, ez magyar paszta és soha nem raktam hűtőbe és két év múlva is hibátlan volt. Majd megnézem beszáradt e kb 6 év után Még van benne valamennyi. Az alkatrész ólmos pasztánál beúszik szépen ha jól van kialakítva a nyákon a rajzolat és a rézfólia hőelvezetése nem viszi el azaz nem forgatja el más irányba.
Tegyük fel, a pad-okon már ott a paszta és az alkatrész is (ez se egyszerű feladat, de ugorjuk át). Utána milyen eszközzel végzed el a szakszerű forrasztást? Van reflow kemencéd? Vagy majd valami hő légfúvóval próbálkozol?
Pár darab esetén szerintem is az a legegyszerűbb, amit Csuhás már javasolt, forraszd be hagyományos módon.
Nálam hűtöben van, csak az a 3 hónap, amíg a posta tárolta. Ott nem hiszem, hogy olyan szuper körülmények vannak. Most is van olyan csomagom, ami már egy hónapja landolt kis hazánkban, de még mindig a postára várok vele.
Én ezeket a pasztákat használtam. Nagyon könnyű velük dolgozni. 185 fokon olvadnak. Kínai, Aliexpress-es termékek. Ez a BLDC servo motor vezérlő készült velük. A dobozossal kentem meg a pasztázó sablont a tubusost pedig egyedi forrasztásoknál használom. A pasztázó sörösdobozból készült.
morvfer7 | 2562
2019-10-29 21:40:16
[695]
Van egy ilyen itthon, kb fél éve vettem a lixie órához, de soha nem használtam. Mire kínából megérkezett a tégelyen vannak hajszál repedések, és gondolom a higító anyag szivárog belőle, mert ragacsos kívülről. Ha tudod használni, akkor feldobom egy ajánlott levélben.
Köszönöm a segítségeteket, de nem értettétek meg a kérdésemet. Nem meg akarom csináltatni, én akarom elkészíteni.
Csak egy típust kértem a forrasztó pasztához, milyent vegyek.
sastas | 1218
2019-10-29 21:26:56
[693]
Az mondjuk kemény Akkor viszont csak stencilezd fel a pasztát a padekre, nyomd bele az alkatrészt, a felületi feszültség pedig mindet szépen a helyére húzza majd. A pasztára ajánlottak már előttem. Anno jutottam hozzá olyanhoz, ami ezüstözött, és gyönyörűen terült. Na azt elhasználtam, azóta vettem sima mezei pasztát, de nem olyan jó vele dolgozni mint az előzővel (persze, csak egy kis fiolában kaptam, és akitől kaptam nem árulta el, hogy az milyen és honnan van...).
EGyébként szintén kézzel szoktam forrasztani. Mármint pár éve mikor még gyakrabban volt időm elektronikát barkácsolni, a 0603 as alkatrészek, és a TQFP44-es tokozásokat nagyító nélkül kézből forrasztottam. Mondjuk nem kelllet sokat csinálni egyszerre. Ennek a lednek ha jól látom 5050-es a tokozása. Egy két fokos pontosságon belülre be tudod lőni kézzel is, meg a felületi feszültség is segít a paden.
Csinálj olyan sablont ami megengedi hogy odaférj pákával a lábakhoz. Ha egy két lábat be tudsz úgy forrasztani akkor a sablont levéve megy a többi. Szvsz sokkal egyszerűbb megoldás a páka mint a paszta, feltéve hogy nem ezres tételben kell szerelni.
2023-08-27 11:21:06
